Fáradt szemekkel pillantok magamra,
nem találok vigaszt.
Már alig látszom a tükörben, lassan teljesen elveszek.
Semmit, ami korábban én voltam
már nem látok önmagamban.
Minden elmúlik, mint egy rémálomban, és
érzem, hogy egyre jobban eltûnök.

Nem vagyok önmagam, ha nem vagy mellettem - egyedül vagyok.
És az, ami belõlem még megmaradt
inkább nem akarok lenni.
Odakint ferdén lóg az ég,
a falon pedig a búcsúleveled.
Nem vagyok önmagam, ha nem vagy mellettem - egyedül vagyok.

Már nem tudom, hogy ki vagyok én,
és már csak az a fontos, hogy
te merre járhatsz most.
Nélküled üresek az éjszakák, és
elveszettnek érzem magam.
Mit tettél velem?
Látom, hogy egyre jobban eltûnök.

Nem vagyok önmagam, ha nem vagy mellettem - egyedül vagyok.
És az, ami belõlem még megmarad
inkább nem akarok lenni.
Odakint ferdén lóg az ég,
a falon pedig a búcsúleveled.
Nem vagyok önmagam, ha nem vagy mellettem - nem akarok létezni.

Lassan megszûnök,
képtelen vagyok kitartani.
Az emlékedet egyszerûen nem tudom kiûzni magamból.
Nem számít hol vagy, gyere és ments meg
Nem vagyok önmagam, ha nem vagy mellettem - egyedül vagyok.
És az, ami belõlem még megmaradt
inkább nem akarok lenni.
Odakint ferdén lóg az ég,
a falon pedig a búcsúleveled.
Nem vagyok önmagam, ha nem vagy mellettem - nem akarok létezni.

Nem akarok létezni.
Nem akarok létezni.